Drágán adják, de alig ellenőrzik a magyar biohúst

Index l 2011.02.09.

Presztízs- és bevétel-növekedést reméltek a magyar bioélelmiszer-forgalmazók a németországi dioxinbotrány miatt, pedig éppen egy nagy német cég alapos ellenőrzései figyelmeztették az ágazat hazai szereplőit, hogy már nem lehet akármit elsózni a bio címke alatt sem: ha exportálni akarnak, sokkal több ellenőrzésre lesz szükség itthon is. A német akkurátusság oka az, hogy a biohúsnak legalább akkora a dioxinkockázata, mint az átlagos termékeknek. A figyelmeztetést eddig egyáltalán nem vették komolyan a magyar hatóságok.

Az egyik legnagyobb német bébiételgyártó cég, a Hipp viselkedése néhány éve nagy megrökönyödést váltott ki a magyar biopiac szereplői között. A cég csak hosszas vizsgálati procedúra után vette át az itthon kiválónak gondolt termékeket. Egy nagyobb biobárány-szállítmány miatt a magyar fél annyira megijedt, hogy már más külföldi vevő után kutattak, amikor végre létrejött az üzlet.

A magyar biósok számára csak később derült ki, hogy a magas minőségi követelményekkel dolgozó bébiételgyártónál a hagyományosan szigorú előírások mellett egy új németországi tanulmány is megerősítette, hogy minden egyes szállítmányt bevizsgáljanak. A legújabb mérések ugyanis azt bizonyították, hogy az ökológiai gazdálkodás és a bioállattartás szokásos szabályai egyáltalán nem jelentenek garanciát arra, hogy a termékek biztosan mentesek lesznek a dioxinszennyeződésektől.

Egyre bizonyosabb, hogy szembe kell néznünk ezzel a súlyos problémakörrel, hiszen a  biohús-felvásárló svájci és német cégek csak a dioxin- és PCB-szintek (poliklórozott bifenilek, az iparban korábban használt, a környezetre és az egészségre ártalmas olajok szintje) betartása mellett kötnek üzletet, és ez a kör a jól fizető felvásárlók között belátható időn belül bővülni fog – figyelmeztetett az eset után 2009-es cikkében az ökogazdálkodás egyik hazai szaktekintélye is.

Márai Géza a „Dioxin és PCB a biotojásban, -tejben és -húsban?” című írásában jelezte, hogy laboratóriumi mérések szerint a biohúsok akár sokkal szennyezettebbek is lehetnek dioxinnal, mint a konvencionális hústermékek. Sajnos az elmúlt évtizedben felmerült néhány olyan környezetkockázati tényező, amely a nem kellően feltárt esetekben nagyobb mértékű szennyeződést okozhat bizonyos extenzív termelésű állati eredetű bioélelmiszerekben – állította a szakértő.

A publikálás óta eltelt másfél év, de a termékek ellenőrzésében semmilyen változás nem történt. Az állam nem írt elő kötelező laboratóriumi ellenőrzést, a fővárosi és vidéki biopiacokon ma is előzetes, illetve szúrópróbaszerű laboratóriumi vizsgálat nélkül kerülhet ki áru, annak ellenére, hogy ezekben az intézményben jelentős mennyiségű húst, tejterméket és tojást értékesítenek. Ráadásul a biotermékekre vonatkozó új kockázatokról a közvélemény sem értesült.

A felvilágosítást és a szélesebb körű ellenőrzést a németországi botrány sem segítette elő, a hatóságok viselkedésében inkább a piaci érdekek domináltak. A több ezer tagot tömörítő Biokultúra Egyesület megbízásából ellenőrzéseket végző akkreditált cég, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. például kifejezetten örült a németekkel szembeni visszavágás lehetőségének.

A cég hozsannázó cikkbenüdvözölte honlapján, amikor Fazekas Sándor agrárminiszter január közepén arról határozott, hogy a Németországból származó minden friss és fagyasztott sertéshúst és húskészítményt be kell jelenteni a hatóságoknál. „A magyar ökológiai (bio, biológiai) gazdálkodást összefogó ernyőszervezet – a biogazdák egyöntetű véleménynyilvánítását közvetítve – üdvözli, hogy Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter elrendelte a dioxinszennyezés kockázatát hordozó import húsok, húskészítmények hazai felhasználását és forgalmazását megelőző szigorú tételes ellenőrzését!”

Néhány nap múlva azonban fordult a helyzet. A miniszter kénytelen volt felülvizsgálni a magyar termelőknek mindenképp kedvező határozatát. Fazekas Brüsszelben az uniós mezőgazdasági miniszterek találkozójának szünetében visszavonta intézkedései közül „az esetlegesen EU-jogba ütköző elemeket”.

A minisztérium a múlt hétvégén jelezte, hogy a kéthetes szigorítás ideje alatt nem találtak dioxinnal szennyezett termékeket, ezért újra biztonságosnak minősítik a német termékeket, bár „a magyar fogyasztók védelme érdekében a szigorú ellenőrzések továbbra is érvényben maradnak”.

A drága biotermékek vásárlói is joggal várnák el, hogy pénzükért valóban biztonságos élelmiszerekhez jussanak. A magyar bioágazat ellenőrzési rendszere azonban képtelen kiszűrni a védjeggyel visszaélő szélhámosokat. Forrásaink szerint a bioüzletágban még feketén vágott, vágóhídi papírokkal nem rendelkező disznót, marhát, birkát is el lehet adni, holott az emlősállatok esetében kötelező az állami engedélyes vágóhíd használata.

Előfordult az is, hogy a piacról kitiltott termelő közvetlenül a piac mellett, a parkolóban értékesítette áruját. A piacfelügyelő ezt azzal magyarázta a vásárlóknak, hogy az már nem a Biokontroll hatásköre, hanem a közterület-felügyeleté, holott szerződő partnerek esetén az egész országra kiterjed a szervezet ellenőrzési jogosultsága.

Az elmúlt években több kínos lebukás is történt, ezek azonban szintén nem a hivatalos ellenőröknek voltak köszönhetők. 2008 áprilisában egy szentlászlói halfeldolgozó üzemben fél tonna hamis biohúst foglalt le a Baranya Megyei Állategészségügyi Állomás és a rendőrség, miután rajtaütöttek a telepen. Az állategészségügyiseknek egy névtelen betelefonáló dobta fel az engedély nélkül dolgozó biohús-előállítókat.

A cég termékei bio címkével kerültek forgalomba, jóllehet a Tescóban vették meg kilónként ezer forintért, majd átcímkézve bioként háromezer forintért árulták a budapesti biopiaci és a szigetvári boltjukban. Súlyosbító körülmény volt, hogy a higiéniás feltételeket sem tartották be: a halat koszos ládákban, a sertéshúst a földön tárolták, és több termék szavatossági ideje is lejárt. A rendőrök azt feltételezték, hogy az illegális bioüzem a rajtaütés előtt legalább egy éven át háborítatlanul működött, és ezalatt 3-4 tonna hamis biohúst állított elő.

Az ügy pikantériája az volt, hogy a Halépker Bt. nevű cég tulajdonosa az a Vörös Gábor volt, aki nemcsak értékesítette a hamis árut a Biokontroll Hungária által ellenőrzött piacon, de fontos tisztséget is töltött be az anyaszervezet, a Biokultúra Egyesület vezetésében. A botrány után posztjáról eltávolították.

Átlagos dioxinszintben verik a konvencionális húsokat

A cikkben említett németországi tanulmányt a stuttgarti Állami Kémiai és Állatorvosi Ellenőrző Intézet készítette az „Ökomonitoring 2007” program keretében. A húsok dioxin- és PCB-tartalmának elemzéséből az tűnt ki, hogy az ökohúsok, főként a marhák átlagértékei veszélyesen megközelítették a kockázati határértékeket.

A mérési eredmény szerint az ökológiai gazdálkodásból származó borjú- és hízómarha-húsok átlagosan testzsírgrammonként 2,08 pikogramm dioxin- és PCB-tartalmat mutattak (szóródás 0,70-3,56 pg/g), míg a hasonló származású konvencionális húsokban átlagosan csak 0,83 ugyanez az érték (szóródás: 0,19-7,7 pg/g). Az ökohúsok átlaga a határérték 79 százaléka lett, a konvencionális húsokban ugyanezen érték csak 32 százalék volt.

A tanulmány szerint a meglepő adatokat olyan szennyezőforrások okozzák, amelyekre addig nem figyeltek sem a tenyésztők, sem az élelmiszerbiztonságot felügyelő szakemberek. A felhalmozódó méreg házi égetéssel, fűtéssel, erdő- és legelőtüzek, műanyagok és kezelt fa égetésével kerülhetnek a legelőkre. Különösen nagy szennyezési veszélyt jelent a fóliadarabok, műanyag zsinegek, palackok és bútordarabok tüzelése. A mérgek korábbi talajcserével, feltöltéssel, iszappal is az állatállomány közelébe kerülhetnek. A vízben és levegőben lévő dioxin- és PCB tartalom általában csekély, de rendkívüli esetekben igen nagy és káros lehet. A kibocsátott dioxinok lerakódhatnak a növényeken és a talajon, ilyen módon pedig szennyezik az élelmiszereket és a takarmányokat.

A német mezőgazdaság számára durva bevételkiesést okozó botrány a gyanú szerint a Schleswig-Holstein tartományban működő Harles und Jentsch cég illegális tevékenysége miatt robbant ki. Január elején első körben tojásokban találtak rákkeltő hatású dioxint. A vizsgálat kiderítette, hogy a cég háromezer tonna szennyezett zsírsavat szállított 25 állateledel-készítő cégnek. Több mint 4700 német állatgazdaságot zárattak be a hatóságok..